Mik jellemzik az introvertált embereket? Vajon miként formálhatjuk úgy közösségeinket, hogy ők is jól érezzék magukat és jobban érvényesüljenek benne? És egyáltalán, miért fontos ez?
Az introverzió egy felkapott és a közbeszédben félreértésekkel övezett fogalom. Ezért fontos tisztázni, mik jellemzik és mik nem jellemzik az introvertált embereket, ahogy azt is, hogy miként tudnánk világunkat úgy formálni, hogy ők is jól érezzék magukat és jobban érvényesüljenek benne. Mivel ahol ők is jól érzik magukat, az egy, a jelenleginél empatikusabb, tapintatosabb és mindenki testi-lelki lelki egészségét jobban szolgáló világ.
Belülről merítkező vagy "befordult"?
Gyakran látom közösségi fórumokon az „introvertált” kifejezést olyan esetekben megjelenni öndefiníció vagy mások jellemzése gyanánt, amikor voltaképp csalódottságból fakadó kapcsolatkerülésről, szociális szorongásról, esetleg autizmus spektrum zavarról, illetve egyes személyiségzavarokra vagy depresszióra utaló tünetekről lehet szó. Érdemesebb volna gyors címkézés helyett inkább szakember segítségével feltérképezni a problémát. Ezekre a nehézségekre ugyanis léteznek pszichológiai alapú megoldások, melyekkel az egyén élete és a többi emberrel való kapcsolata könnyebbé és örömtelibbé tehető. Mindenki boldogságára és megnyugvására.
Ugyanígy megfigyelhető az introvertáltság szinonimájaként az „antiszociális”, „befordult”, „magának való” és egyéb, teljesen félrevezető jelzők használata is. Ez kiváltképp káros a valóban introvertált emberek megítélése szempontjából.
Tegyük tehát rendbe a fogalmakat és tisztázásképpen induljunk ki abból, hogy mi nem introverzió!
Az introvertált ember nem „antiszociális”. Az antiszociális személyiségzavar egy ritka és nagyon súlyos mentális betegség. Ezért érdemes különösen körültekintően bánni ezzel a fogalommal, és nem aggatni másokra csupán azért, mert furcsának találjuk őket vagy nehezen jövünk ki velük. Akire antiszociális viselkedésmód jellemző, a társadalmi normák teljes semmibevétele mellett gyakorol ártó, másokat megkárosító magatartást mindenféle belátás és bűntudat nélkül. Sőt az antiszociális viselkedésmód egyik jellemzője, hogy az illető kifejezetten abban leli örömét, hogy másoknak fizikai, anyagi vagy erkölcsi kárt okoz.
Az antiszociális ember nem rendelkezik empátiás készséggel. Bár tűpontosan tisztában van azzal, hogy tette másoknak szenvedést okoz, ám a másik ember szenvedése nem sajnálatot, hanem megelégedettséget, illetve örömérzetet vált ki belőle. Nos, a felsoroltak közül egyik sem igaz az introvertált emberekre. Sőt, kijelenthető, hogy ennek épp az ellenkezője igaz rájuk nézve. Az introvertált emberek rendszerint magas empátiás készséggel rendelkeznek.
Bár nem számítanak nagy társaságok hangadó figuráinak, és nem ugranak fejest önfeltárulkozó módon új emberi kapcsolatokba, az introvertáltak nagyon is szeretik az embereket. Csak lassan közelítenek feléjük és ezt a ritmust igénylik a környezetük részéről is viszonzásképpen.
A köznyelvben használt „befordult”, „magának való” kifejezések nem írják le azt, ahogy az introverzióval jellemezhető emberek az élethez és embertársaikhoz viszonyulnak. A „befordult”, „magának való” viselkedés, inkább kudarcok folytán kialakult elkerülő attitűdre, pesszimizmusra, csalódottságra utal, melyek akár depresszió tünetei is lehetnek, amennyiben huzamosabb ideje fennállnak és jelenlétük nagymértékben nehezíti a személy életét, társas kapcsolatait, munkavégzését. Továbbá egyes szorongásos zavarokban is jellemző lehet, hogy az illető elkerüli a társas helyzeteket, mert fél az elutasítástól, valamint attól, hogy nevetség tárgyává válik.
Ezeknek a problémáknak a hátterében fájdalmas életesemények mellett gyakran hiányos önismeret, negatív énkép, alacsony önbecsülés, hibás gondolkodási berögződések és önsorsrontó hiedelmek állnak, melyek terápiával korrigálhatóak. Introvertált emberek is szenvedhetnek depressziótól vagy a szorongás zavartól. Azonban azt az ő esetükben is pszichoterápiával, és amennyiben szükséges, ezt kiegészítendő, gyógyszerrel lehet kezelni. Tehát a „befordult”, „magának való” viselkedés nem az introverzió megnyilvánulása, hanem valamilyen pszichés problémáé, amely bárkit érinthet, függetlenül attól, hogy milyen beállítottsággal bír.
Az introvertált ember belülről merítkező, de nem „befordult”.
Az introvertált ember kapcsolata önmagával és másokkal
Az introverziót nem lehet „kikezelni”, mivel az egy teljesen normális, természetes, mitöbb értékes jellemzője, beállítottsága az adott személynek. Az introvertált ember elsősorban belülről merítkezik, belső világából töltekezik. Temperamentum formájában rendszerint már kisgyermekkorban megmutatkozik ez a beállítottság. Ők azok az álmodozó, maguk csendességében eljátszó, unatkozásra nem hajlamos, gyakran a kortárscsoportokhoz képest a felnőttek társágát előnyben részesítő kisgyerekek, akiket szüleik noszogatni szoktak, hogy menjenek játszani a többiekkel. Az ilyen gyerekek néhány mélyebb barátság kialakítását részesítik előnyben a nagyobb társaságban zajló, csapatmunkát igénylő játékokkal, szabadidős programokkal szemben.
Az introverzió és az extroverzió egy spektrum két széle és az egyének a spektrum különböző pontján helyezkednek el. Viszonylag kevesen helyezkednek el a skála valamelyik végén, ezért nem igazán találkozhatunk 100%-ban introvertált vagy extrovertált emberrel.
Több elmélet is létezik az introverzió kialakulását illetően. Ezek megegyeznek abban, hogy ennek a beállítottságnak a hátterében biológiai tényezők is szerepet játszanak. Magyarán az ilyen emberek idegrendszere kissé máshogy van behuzalozva mint az extrovertált társaiké, és ez teljesen rendben van. Egyik sem jobb vagy rosszabb a másiknál.
Az introvertált személy leginkább az önmagával, illetve egy-két, hozzá nagyon közel álló emberrel töltött időből tud energiát meríteni. Meghitt kapcsolatokban és csendes tevékenységekben feltöltődik fel. Gyerekként, felnőttként egyaránt könnyen kimeríti a túlzott zaj, a tömeg, a sok emberrel folytatott beszélgetés, főként, ha előzetes ismeretséget és közös témát nélkülöző csevegésről van szó, melyet gyakran él meg felszínesnek és erőltetettnek. Zajos, pörgős, fizikailag vagy érzelmileg megterhelő helyzetek után egyedüllétre van szüksége ahhoz, hogy energetizálódjon, vagy visszanyerje érzelmi egyensúlyát.
Ezzel szemben az extrovertált embereket pozitívan stimulálják a nagy társasági rendezvények, a mozgalmas fesztiválok, táborok, nagyobb baráti összejövetelek. Szívesen játszanak például csapatsportokat. Örömmel élik meg a kollégiumi vagy másokkal közös albérletben eltöltött diákéveket akkor is, ha az összeköltözés előtt nem ismerték lakótársaikat. Az extravertáltak örömmel várják a lazítós munkahelyi összejöveteleket is, legyen az karácsonyi céges vacsora vagy csapatépítő tréning. Ha valami öröm vagy bánat éri őket, szinte azonnal szeretnék megosztani valakivel, mivel számukra ez segíti érzelmi egyensúlyuk mielőbb visszanyerését.
Az introvertált ember és a munka világa
Tanulási- és munkakörnyezetet illetően az introvertált személy sokkal jobban teljesít olyan közegben, ahol hagyják egyedül is kibontakozni. Ott, ahol értéke van az önállóságnak és a személyes teljesítmények, illetve ahol egyenrangú, támogató munkakapcsolatban dolgozhat párban illetve néhány emberrel. Az egy légterű irodák, az osztott figyelmet igénylő munkavégzés (multitasking), a brainstorming és a csapatépítők igazi kínszenvedést jelentenek a legtöbb introvertált számára. Ugyanígy középiskolás vagy egyetemista korban legtöbbjük számára gyötrelem a kollégium.
Ami a munka világát érinti, fontos kiemelni, hogy introvertált emberekből igazán kiemelkedő, nagybetűs VEZETŐK válhatnak! Azért így nagybetűvel, hogy jól elkülönítsük őket a főnököktől! A főnökösködés, a másokon való uralkodás idegen pálya az introvertáltak számára, ahol ha szándékoznának sem tudnának sikereket elérni.
A belülről merítkező ember erőssége az értő figyelem és az empátia. Önismerete gyakran az átlaghoz képest sokkal mélyebb, mivel szeret saját belső világára időt és figyelmet szentelni, és szívesen értelmezi, rendszerezi érzéseit, gondolatait.
Fokozott önismeretük és a lélek dolgaiban való jártasságuk folytán az introvertáltak gyakran az érzelemfelismerés mesterei társas helyzetekben. Mivel tudják, hogy ők hogyan éreznék magukat adott szituációban és mi esne jól nekik, ezért jobban rá tudnak hangolódni mások szükségleteire és igényeire is. Továbbá kiváló megfigyelők és ez is segíti őket a megértésben. Befelé való irányultságuk és elmélyülés iránti igényük folytán könnyebben alakítanak ki kapcsolatot saját érzéseikkel, gondolataikkal. Ezért rendszerint saját szükségleteik és igényeik felismerése is könnyebben megy nekik. Ha megtanulják, hogy miként tudják ezeket képviselni a környezetük felé is, tehát elsajátítják az asszertív kommunikáció képességét, akkor könnyedén beletanulhatnak az egészséges határok meghúzásába. Ezzel el tudják kerülni azt, hogy saját empátiájuk áldozatává váljanak.
Amilyen nehezen megy nekik a nyilvános szereplés és a közönség előtti szónoklat (ami amúgy egy fejleszthető készség), olyan természetes talentummal bírnak a jó kérdezés és a meghallgatás terén bizalmas kapcsolatokban. Ezáltal könnyen mestereivé válhatnak annak, hogy kihozzák másokból a legjobbat. Jól járunk tehát társadalmi szinten is, ha méltányosan bánunk az introvertált emberekkel és teret adunk számukra vezetői, mentori szerepkörben.
Lassulás, elmélyülés és egyensúly egy túlstimulált világban
Az introvertált emberek mutathatják az utat társadalmi szinten egy nyugodtabb tempójú, lelassulásnak és elmélyülésnek is teret adó és értéket tulajdonító világ felé. Ezt azért lényeges felismerni, mert egy túlstimulált világban egy extrovertált személy is terhelődik és erejét veszti. Amikor a munkahelyen és a nagyvárosi forgatagban, zajban, rohanásban, állandó másoknak való megfelelésben idegrendszere kifárad, akkor sajnos pont a feltöltődés idejére zárja be maga mögött az ajtót. Ezáltal a nap végére könnyen tűnhet introvertáltnak. Ám ettől még nem introvertált, hanem kimerült. Ilyenkor nem feltöltődést, hanem inkább csak levezetést nyújt számára az, hogy magányosan kapcsolgatja a tévét vagy görgeti a hírfolyamot.
Egy túlstimulált világ könnyen alakít ki látszat-introverziót extrovertált emberekben. Ez különösen a magánéletük területét érinti hátrányosan, mivel esetükben elmagányosodáshoz vezethet. Azok a közösségek, ahol introvertáltként is lehet érvényesülni, boldogulni, kapcsolódni, teret adnak annak, hogy mindenki a maga módján pihenjen, és abból merítsen energiát, lendületet, mentális egyensúlyt, ami számára legjobb. Így saját örömére és mindannyiunk javára ki tudja hozni önmagából a legjobbat.