Az ember társas lény, ezért boldogsága nagyrészt azon múlik, hogy mennyire kiegyensúlyozottan és milyen minőségben tud másokhoz kapcsolódni. A kapcsolódás legfontosabb hozzávalója pedig nem más, mint az empátia.
Az érzelmek felismerésének formálódása gyermekkorban
Dr. Ramani Durvasula, aki klinikai szakpszichológusként elsősorban arról ismert, hogy a nárcizmus jelenségét vizsgálja a jelenkori amerikai társadalomban, egy interjújában arról beszélt, hogy amikor a párjával szülőkké váltak, akkor megegyeztek, hogy a legfontosabb dolog, amit gyermekeiknek meg akarnak tanítani, az empátia. Hogy miért? Mert az empátia tesz minket jobb partnerré, jobb szülővé, jobb munkatárssá, jobb vezetővé. Szóval végső soron, ha azt vesszük, sikeresebbé is. Elmesélte, hogy a kezdetektől fogva mennyire fontos volt számára, hogy amikor a gyermekeit táplálta, akkor teljes jelenlétet biztosítson számukra. A táplálás során kizárólagos figyelmet szentelt kisbabájának. Ragaszkodott ahhoz, hogy arccal mindig odaforduljon a kicsi felé, szemkontaktust teremtsen és tartson fent vele. Ezzel létrehozta a zavartalan egymásra figyelésnek azt az állapotát, amiben egymás arckifejezéseit és ezáltal egymás érzelmeit tükrözni tudják. Ezek azok a gesztusok ugyanis, amelyekkel elültethetjük egy gyermekben az empátia magvait.
Saját és mások érzelmeinek beazonosítása és közel engedése egy újszülött korra visszanyúló tanulási folyamat eredménye. Ennek során szüleink arcáról tanuljuk meg leolvasni az érzelmek jó esetben sokszínű, ám összefüggő jelrendszerét. Ez a szülő részéről jelenlétet, odafordulást és a gyermekkel töltött minőségi időt igényel. A szülői érzelmi tükrözés a kulcsa annak, hogy a gyermek egy emberi arc láttán később be tudja azonosítani, hogy az adott személy érzéseit. Továbbá ez a visszatükrözés az alapja annak is, hogy a gyermek később kapcsolódni tudjon a saját érzéseihez és fokozatosan egyre jobban tudja viselni és szabályozni azokat.
Az empátia szerepe felnőttkori kapcsolatainkban
Felnőttkorunkra saját lelki világunkkal való kapcsolódási képességünk tesz bennünket érzelmileg elérhetővé mások számára. Magyarán ez tesz bennünket alkalmassá érzelmileg biztonságos, kölcsönösségen alapuló, intimitással teli, hosszútávú kapcsolatokra.
Saját érzelmeink színes palettán történő megélése teszi lehetővé azt is, hogy egyaránt kapcsolódni tudjunk mások pozitív és nehéz érzéseihez, és ne pusztán praktikusan, hanem empatikusan viszonyuljunk embertársainkhoz. Így válhatunk képessé arra, hogy a legkülönbözőbb élethelyzetekben lelki támaszt nyújtsunk szeretteinknek és etikusabban bánjunk olyanokkal is, akik nem állnak közel hozzánk. Végül, de nem utolsó sorban, érzelmeink tudatosításának és megnevezésének finomhangolt képessége tesz bennünket alkalmassá hevesebb érzelmeink, indulatainkat szabályozására. Ugyanez a képesség támogat bennünket abban is, hogy az adott helyzethez illő kifejezésmódokat találjunk érzelmeink számára. Tehát ha egy mód van rá, ne fojtsuk el őket, ám ne is zúdítsuk özönvízként másokra, hiszen lássuk be, hosszú távon egyik se kifizetődő.
Érzelemszabályozás, kötődés és önismeret
Az önismeret fejlesztésének fontos része saját érzelmeinkkel való kapcsolódásunk mélyítése és érzelmeink szabályozásának tanulása. Ideális esetben érzelmileg elég jól tükröző közegből indultunk, ahol tudomásul vették és tiszteletben tartották érzéseinket, és kellően jó példákkal szolgáltak arra, hogyan szabályozhatjuk őket. Leggyakrabban sajnos nem ez a helyzet. Azonban ha életünk későbbi szakaszában akár egy szeretett személy, akár egy szakember által kellő időn keresztül megtapasztalhatjuk, milyen az, amikor figyelnek ránk és érzelmileg jól tükröznek bennünket, akkor sokkal jobbak az esélyeink harmonikus, tartalmas és megtartó emberi kapcsolatokra. Legyen szó párkapcsolatról, barátságokról vagy munkakapcsolatokról.
Lehet, hogy úgy tapasztaljuk, hogy az életünkkel való elégedettségünk növelése érdekében önismeret és empátia terén érdemes volna fejlődnünk. Sok esetben szükségünk lehet egy képzett segítőre, aki biztonságos keretek között kísér minket az önismeret és az érzelmi készségfejlesztés útjain. Ekkor bátran keressünk olyan mentálhigiénés szakembert vagy pszichológust, aki kérdéseivel, visszajelzéseivel támogatja önmagunk mélyebb megismerését és mások jobb megértését.