Az advent, a karácsony és a szilveszter az az időszaka az évnek, amikor emberi kapcsolataink megterhelő sajátosságai vagy hiányosságai fokozott erővel törnek felszínre. Sokaknak ez nagyon nehézzé teszi az ünnepek megélését. Ez az a szakasza az évnek, amit követően legalábbis Európában és Észak-Amerikában a legtöbb válókereset kerül benyújtásra. Továbbá a nyaralási szezon mellett ez az az időszak is, amikor a magányos szívek a legeltökéltebben szeretnék megtalálni másik felüket.
Nehéz kapcsolatokban megélt karácsony
Sokak számára a karácsony korántsem a szeretet ünnepe, sőt, kifejezetten a legszorongatóbb része az évnek. Egy szeretetlen közegben élve a karácsony felerősíti a szeretet mardosó hiányát. A legnehezebb kapcsolatok sokszor pont nem a leghangosabb kapcsolatok. Így a környezet gyakran nem is érzékeli, hogy valaki konfliktusokkal súlyosan terhelt vagy egyenesen bántalmazó kapcsolatban éli meg az ünnepekkel járó összezártságot, melyben óriási szüksége volna külső segítségre. Pedig a nehézségeken átemelő vagy akár életmentő támogatás érkezhet egy egészen apró, nézőpontváltást segítő kedves gesztus formájában is. Segít például, ha lehetőséget biztosítunk arra, hogy az adott személy kicsit kiléphessen az érzelmileg megterhelő helyzetből, kiszellőztesse a fejét és átgondolhassa, hogyan tovább.
A nehéz helyzetben lévőket pont ekkor akadályozza leginkább szégyenérzetük abban, hogy megosszák, milyen sok szenvedés és lélekőrlő megalkuvás húzódik a kirakatcsillogás mögött. Ezekben a napokban az is nagyon megterhelő, hogy még iskolába, munkahelyre vagy edzőterembe se lehet kiszakadni a nehéz légkörű otthonokból. A barátok, barátnők sem igazán kaphatók egy találkozóra, hiszen a karácsony „családi ünnep”. Közösségi elvárás, hogy mindenki élje meg ezeket a napokat a maga kis szűk körén belül és ne tolakodjon be másokéba. Az, aki mérgező családi közegben él, pontosan akkor van leginkább elvágva a segítségtől, amikor a legnagyobb szüksége volna rá.
Az, hogy „együtt a család” sokkal több ember számára jelent nyomasztó, feszültséggel teli összezártságot, mint gondolnánk. Külön csavar a dologban, hogy pont ezekben a napokban a legnagyobb a nyomás rajtunk, hogy „szeressük egymást” és legyen minden csodálatos. Mindenféle csatornán keresztül zúdul ránk a vizuális boldogságdömping, mások „bezzeg élete”, melynek hatására még egy átlagos feszültségszintű életből kitekintve is könnyen érezhetjük azt, hogy reménytelenül és egyedülállóan szerencsétlenek vagyunk.
Fokozott elvárásokkal terhelt ünnepek
Akik erős szeretetköteléken alapuló kapcsolatokkal rendelkeznek, és akiknél a párkapcsolaton, házasságon belül az évek nem tépázták meg az egymás iránti tiszteletet, azok jó eséllyel indulnak neki az ünnepek időszakának. Ám gyakran náluk is közbeszólnak az egymással és önmagukkal szemben támasztott fokozott elvárások. Ez könnyen elégedetlenkedést, valamint kimerültséget eredményez.
A családi kapcsolatok nagy részében a karácsonyi feszültségek abból az felfokozott igényből fakadnak, hogy legalább most aztán mindennek jónak kell lennie. Amit eddig nem kaptunk meg, azt legalább most meg kell, hogy kapjuk. Legalább most békesség kell, hogy legyen. Legalább erre a kis időre félre kell tenni a konfliktusokat. Ez a sok-sok „kell” megmételyezi mindazt, ami bár tökéletlen, de legalább őszinte és emberi lehetne.
Egy közeledést célzó, tisztázó beszélgetés a félkész lakásdekorációs káoszban az éj leple alatt, a letekert fények és a melegséges fényű mécsesek mellett közösen elfogyasztott tea ilyenkor varázslatra képes.
Azt kívánom Neked, hogy vedd észre az ünnepekben a hétköznapi csodákat és a hétköznapokban az apró ünnepeket. Légy türelmesebb önmagaddal és figyelmesebb másokkal. Lehetőségedhez mérten tegyél lépést valaki felé, akiről érzed vagy tudod: különösen nehéz számára ez az időszak. Egészen apró gesztusokkal, egy-egy kedves szóval már csodákat tehetsz.