Életemben kiemelt helye van a meditációnak és a relaxációnak, ugyanis számomra ezek a leghatékonyabb módjai annak, hogy kapcsolódjak önmagamhoz és az önmagamat is magában foglaló egész-élményhez, amit ki-ki a maga módján nevez Istennek, transzcendenciának. Számomra a felbukkanó gondolatokat elvonuló bárányfelhőkként szemlélő ülő meditáció, vagy egy hosszú, szemlélődő, beszédmentes séta igazi feltöltődést jelent.
A tudatos jelenlét (mindfulness) meditációt 2020-ban sajátítottam el egy 8 hetes képzés során a Leuveni Katolikus Egyetemen, ahol akkoriban bioetikát tanultam. Nagyon meghatározó volt számomra ez a meditációs tréning, mely végül online formában tudott megvalósulni. A béke szigeteként bukkant fel a horizonton a világ zűrzavarában egy életünket teljesen felforgató és átíró járvány kellős közepén. Végtelen hálával gondolok arra, hogy bekerülhettem a tízfős csoportba, ahol egymást motiválva, támogatva elsajátíthattuk a tudatos jelenlét meditáció alapjait.
A tudatos jelenlét meditáció azt célozza, hogy ítélkezésmentesen, kontroll és beleavatkozás igénye nélkül éld meg a jelen pillanatot s benne önmagad, a téged körülvevő világot s benne önmagad. A pillanat tudatos megélése radikális elfogadásra tanít: érzékeld, ami van és fogadd el akként ahogy van. Érzékeld, hogy hogyan hat rád a világ hője, textúrája, súlya, milyen érzéseket keltenek benned hangjai, illatai, ízei. A megragadás vagy az elűzés igénye nélkül hagyd áthaladni magadon felmerülő gondolataidat, érzéseidet, testi érzeteidet. Tényként fogadd el, hogy ezek jelened részei.
A meditáció szó hallatán szerintem legtöbbeknek egy ülő ember képe ugrik be, akit csend vesz körül. De meditálni sokféleképpen lehet, és ennek se a nyugalmi helyzet, se a csend nem előfeltétele. Nekem a többféle gyakorlat közül a sétáló meditáció vált a kedvencemmé, ugyanis alkatilag valahogy ebben tudom a legtermészetesebben, legkönnyebben és legmélyebben megélni a tudatos jelenlétet. A mai napig ezt a gyakorlatot csinálom a leggyakrabban, mondhatni napi rendszerességgel.
A sétáló meditáció nem társas tevékenység. Viszont utána sokkal mélyebben, sokkal nagyobb odafigyeléssel, jelenléttel tudok kapcsolódni másokhoz is. A sétáló meditáció fokozza nálam az áramlat-élmény, más néven flow megélésére való képességet is, így a meditációt követően rendszerint sokkal kreatívabb, ötlettelibb vagyok, illetve olyat is tapasztalok, hogy régebbi gondolatok szintézise jön létre bennem.
Te szoktál rendszeresen meditálni? Vagy próbáltad már valaha a meditáció valamelyik formáját? Esetleg kipróbáltál már valamilyen relaxációs technikát, mely ugyan nem meditáció, de feszültségoldó hatása révén felkészíti az elmét a meditációra? Vagy szoktál elmélyülten imádkozni? Tudtad, hogy ezek a tevékenységek édestestvérei egymásnak? Ha kedvet kaptál, keress egy tanfolyamot, közösséget, és próbáld ki azt, amelyik közelebb áll hozzád!